*Martina Stoessel szemszöge*
Ruggeroval beszélgettem, mikor egy magas, mogyoró barna szemű barna hajú srác belépett az ajtón. Kockás inget viselt csőnadrággal. Tipikus menő srác benyomással. Mögötte jött két csaj és két srác.
-Ki ő? -kérdeztem, ez tök olyan volt mint a Twilight.
-Jorge Blanco, régen tök jóban voltunk, de aztán teljesen megváltozott. -mondta és szúrósan nézett rá.
-Miért?- kérdeztem. Túl kíváncsi vagyok.
-Hát ovi óta nagyon jó barátok voltunk, de tavaly elkezdet távolodni, gúnyolódni, flegmázni. Később egymáshoz sem szóltunk, egyik nap amikor a sulinak vége volt kimentem szokásosan a park felé mentem, és akkor megláttam ahogyan cigizik Alba Rico-val és Diegoval, később csatlakozott hozzá Mercedes és Nicolás. Nem mondtam el senkinek, csak neked. -mondta keserűen.
-Értem -mondtam és lesütöttem a szemeimet. -sajnálom.
-Nem te tehetsz róla, csak egyet kérek -mondta komolyan.
-Mit? -kérdezte és ráemeltem tekintetemet.
-Nem mész a közelébe, nem állsz vele szóba. A saját érdekedben. -mondta. Csak bólintottam.
Becsengettek, így az óra kezdetét vette. A tanár mindenkinek bemutatott, s éreztem Jorge tekintetét rajtam, amitől egy kicsit beparáztam, de fogalmam sincs miért.
Órák után Ruggeroval beültünk egy kávézóba.
-Amúgy ha nem zavar eljön pár barátom. -motyogta, én csak mosolyogtam.
-Nem zavar, de szerinted kedvelni fognak? -aggodalmaskodtam.
-Biztosan -nevetett.
Épp beszélgetést folytattunk, mikor megszólalt a telefonom. Anya írt.
-Bocsi Ruggero most mennem kell, majd máskor bepótoljuk. -motyogtam szomorúan.
-Rendben, de megadnád a telefon számod?
-Persze -mosolyogtam és leírtam egy lapra.
-Köszi, majd hívlak. -motyogta, megölelt és két puszival búcsúztunk el.
Haza fele indultam és egy duda szót hallottam mögülem.
Hátra fordultam, és egy motoros sráccal (?) találtam szembe magamat. Megálltunk, leállította a motort és levette sisakját.
Jorge.
-Szia édes. Hova hova? - kérdezte egy mosoly kíséretében.
-Szia és haza, hogy ha megbocsájtasz, én most megyek. -mondtam, majd sarkom fordultam és újra megindultam.
-Ugyan édes. Haza vihetlek ha gondolod. -kiáltotta utánam.
-Köszönöm, de semmi szükségem rá. -morogtam és gyorsabban sétáltam. Hallottam ahogy beindítja motorját és egy pillanat alatt elsuhant mellettem.
Nagyot sóhajtottam és folytattam utamat.
Mikor haza értem besétáltam a házba, de mikor megpillantottam anyát, a vér is megfagyott bennem...
Fooolytasd pls!!
VálaszTörlésSzia! Van egy-két mondat(sőt több is) ami nagyon hasonlít erre a blogra: http://sihayamorynadamas.blogspot.hu/
VálaszTörlésMásolod?? Csak mert nagyon úgy tűnik!
Szia! Megkérdezhetném, hogy miben is hasonlít?
Törlés